Az akkreditív (más néven: okmányos meghitelezés) gyakorlatát jellemzően a távoli régiókba szállítandó áruk adásvételénél használják, amikor az előre fizetés nem valósulhat meg. Üzletkötéskor az eladó számára egyértelműen a legkedvezőbb helyzet, ha a szerződés ellenértékét a vevő előre kiegyenlíti, azonban a vevő ellenérdekelt ebben a tranzakcióban, ugyanis számára a legfontosabb, hogy az általa vásárolt árut még a fizetésteljesítés előtt megtekinthesse, állapotát ellenőrizhesse, és adott esetben a kifogásait a fizetés során érvényesíthesse.

Az egymásnak ellentmondó érdekek áthidalására jött létre a pénzintézetek által kiadható akkreditív, amely dokumentum feltételekhez kötött, visszavonhatatlan pénzfizetési garanciát testesít meg és többek között megszabja, hogy a fizetési módok közül: azonnali fizetéssel, halasztott fizetéssel, váltóelfogadással vagy negociálással (azaz a kiállító bank felhatalmazása alapján egy másik bank által) menjen végbe a tranzakció. Az akkreditív kiállítására a vevő ad megbízást a bankjának, és a külkereskedelmi szerződésben foglaltak alapján jogosult meghatározni azokat az eseményeket, kiállítandó okmányokat, amelyek maradéktalan teljesülése esetén az eladó végül lehívhatja az akkreditív értékét. Az okmányos meghitelezés ugyanakkor az eladó számára is tartogat előnyöket. Miután a fizetési ígéretet nem a vevőtől közvetlenül, hanem annak bankjától kapja, így az eladó számára a nemfizetés kockázata alacsonyabbá válik.

A tranzakciók biztonsága érdekében az okmányos ügyletekre nemzetközi szabályok vonatkoznak, melyeket a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) 600 sz. kiadványban (ICC Uniform Customs and Practice for Documentary Credits – UCP 600) tett közzé.