A német gazdasági válság kockázatot hordoz a magyar gazdasági teljesítményre nézve is

Az elmúlt években a magyar gazdaság a sorozatos, kívülről jövő válságok ellenszelében volt kénytelen helytállni. A COVID, a háború, az energiaár-robbanás után most a magyarral erősen összefonódott német gazdaság válságával vagyunk kénytelenek szembenézni. A német ipar elmúlt időszaki gyengélkedése komoly strukturális problémákra hívja fel a figyelmet.

A visszafogott külső kereslet, az elmaradó állami támogatások, valamint a versenyképesebb kínai konkurencia nyomán a német feldolgozóipar új rendelései, valamint rendelésállománya továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A válság komolyságát mutatja az is, hogy az elmúlt hetekben több német járműgyártó vállalat gyárbezárásokat és/vagy elbocsátásokat helyezett kilátásba. Az elmúlt hét német politikai eseményei a változás reményét kínálják, a konzervatív fiskális politika oldódása nyomán jelentősebb kormányzati összegek juthatnak majd az elektromobilitási szektor támogatására. Közben a magyar gazdaságpolitika a Demján Sándor Programmal és a feszes reálbér-növekedés fenntartásával a hazai kkv-szektor hatékonyságának növekedését akarja elérni, ami a német növekedéstől kevésbé függő gazdasági motort indíthat be.

A német gazdaság 25 év után ismét mély strukturális problémákkal küzd

1997-ben a Mercedes már piacra vezetett új A-osztályú modellje az oldalára borult Svédországban egy sztenderd biztonsági teszten. A közfelháborodás hatására a Mercedes felhagyott az A-osztály gyártásával súlyos veszteségeket szenvedve el. Később a Mercedes megborulása a jávorszarvas-teszten a német gazdaság 2000-es évek eleji stagnálásának szimbólumává vált. A mély strukturális problémákat csak Schröder kancellár 2002-es reformjai tudták helyrehozni. Ezek után a német gazdaság, különösen a német feldolgozóipar újból szárnyalt. Egészen mostanáig.

A jávorszarvas-teszthez hasonlóan a német gazdaság gyengeségét ismét az autógyártók helyzete mutatja leglátványosabban. Az elmúlt hetekben több német járműgyártó vállalat romló pénzügyi helyzetük miatt gyárbezárásokat és/vagy elbocsátásokat helyezett kilátásba. A Volkswagen, a BMW, valamint a Mercedes üzleti eredményei jelentősen elmaradtak az előzetes tervszámoktól az elmúlt negyedévekben, elsősorban a kínai konkurencia nyomán bekövetkező piacvesztés miatt. Ennek hatására a cégek költségcsökkentő intézkedések mellett döntöttek, amelyek közül a legradikálisabb bejelentést – a magyar Audi gyár tulajdonosa – a Volkswagen tette: a cég legalább három német gyárának bezárását tervezi, miközben a megmaradók termelését visszaskálázná. Mindez több tízezer fős létszámleépítést jelentene, az állásukat megőrző munkavállalók pedig 10%-os bércsökkentéssel, valamint bér-befagyasztással és a kollektív bónuszok megszüntetésével szembesülnének. A rossz gazdasági helyzet az elmúlt héten politikai válságba, a kormányzó nagykoalíció felbomlásába torkollott.

A német gazdaság második éve stagnál, aminek hátterében a Németországban a GDP több mint negyedét kitevő feldolgozóipar versenyképességének romlása áll (1-2. ábra). A problémát a költségvetési szigor és az irracionális szabályozás toxikus elegye készítette elő. Egyrészt a költségvetési héják miatt a német gazdaság kihagyta a 2010-es évek nagy lehetőségét, hogy történelmileg alacsony finanszírozási költségek mellett fejlessze az infrastruktúráját és segítse exportőreit, hogy az államilag megtámogatott kínai konkurenciával tudják tartani a versenyt. Másrészt a német zöld mozgalom kivételesen kártékony gazdaságpolitikai döntéseket zsarolt ki a hatalmon lévő kormányoktól. Elérték, hogy Németország lemondjon a legtisztább és legbiztonságosabb egyben olcsó energiaforrásáról a nukleáris erőművekről, ugyanakkor egyéb környezetvédelmi szabályozások és engedélyezési eljárások a megújuló energiát hasznosító erőművek elterjedését is megdrágították és lelassították. Az ideológiai alapú túlszabályozás az egész német gazdaságot fojtogatja, egy frissen megjelent felmérés szerint a vállalatokat érintő előírások egy évtized alatt 16 ezer oldallal nőttek. Bizonyos szabályozások még a német vállalatok külföldi beszállítóikra is szigorú előírásokat határoznak meg ezzel komoly versenyhátrányba hozva őket a sokkal pragmatikusabb kínai cégekkel szemben.

A 2022-ben Ukrajna orosz megtámadására adott válaszlépésként Németország lemondott az utolsó relatíve olcsó energiaforrásáról az orosz gázról. A Draghi-jelentés az európai lemaradás legfőbb okai között említi a drága energiát, ami Németországot hatványozottan sújtja az energiaintenzív szektorok magas súlya és amiatt, hogy az energia Németországban – a fentebb említett korábbi rossz döntések hatására – még más európai országokkal összehasonlítva is drága. A kialakult helyzetben menekülnek az iparvállalatok Németországból. 2010 óta több mint 650 Mrd euró összértékű tőke áramlott ki Németországból, amelynek csaknem 40%-ára Scholz kancellár 2021-es hatalomra kerülése óta került sor. A Volkswagen már említett leépítésein túl a Siemens 2020 óta 30 milliárd eurót fektetett be a tengerentúlon, mindeközben a legnagyobb német beruházása 750 millió euró értékű volt.

Előre tekintve a nemzetközi intézmények prognózisai alapján 2025-ben a német gazdaság lassú ütemű növekedése várható: éves szinten 0,8-1,0%-os GDP-bővülés realizálódhat Németországban abban az esetben, amennyiben a külső kereslet fokozatos korrekciójára valóban sor kerül. Mindazonáltal a helyzetet nehezíti, hogy az utóbbi időben az elektromos járművek globális értékesítésének növekedési üteme mérséklődött, sőt egyes régiókban csökkenés is megfigyelhető volt. Az elkövetkező hónapokban várható német feldolgozóipari teljesítményre nézve kedvezőtlen, hogy továbbra is csökkenő az új rendelések és rendelésállományok tendenciája (3. ábra). Ennek eredményeként a vállalatok kapacitáskihasználtsága továbbra is csökkenő tendenciát mutat, a jelenlegi 76%-os értéke jelentősen elmarad a hosszú távú átlagától (4. ábra).

A német kormányválság lehetőséget jelent. A költségvetési héják kiesése elősegíthet egy a gazdaságot jobban támogató fordulatot. Ugyanakkor a hosszú távú megoldást csak egy a Schröder kancelláréhoz mérhető átfogó gazdaságpolitikai reform jelentené, aminek jelei egyelőre nem láthatóak.

A német ipar helyzete nagymértékben meghatározza a magyar gazdaság teljesítményét is

A hazai feldolgozóipar német felvevő piacoktól való függése 25-35% között mozog. A németországi vállalatok jelentős működőtőke-beruházók Magyarországon, amelynek eredményeként a hazánkba érkező német FDI állománya 2022-ben már meghaladta a 7 000 Mrd forintos összértéket, amely kimagaslónak számít a többi ország befektetéseihez képest (5. ábra).

A felvázolt relációk következtében a német feldolgozóipar elmúlt időszaki gyenge teljesítménye számottevő kedvezőtlen hatást gyakorolt a hazai ipari- és exporttevékenységre. A magyar ipari termelés volumene – a német dinamikát lekövetve – a 2024. január-szeptember időszakban 4,3%-kal csökkent éves összevetésben (6. ábra), ezen belül pedig kifejezetten az autógyártáshoz kötődő, exportorientált alágazatok – mint például a járműipar, villamosgyártás, elektronikai ipar – kibocsátása esett vissza. Ennek eredményeként, az idei első félév során az ipar hozzáadott értékének mérséklődése 0,6 százalékponttal fogta vissza a hazai, 1,3%-os GDP-növekedési ütemet. Annak érdekében, hogy a német és a magyar ipari termelés lendületet vegyen, a keresleti oldalon határozott trendfordulóra van szükség, amelynek egyelőre mérsékeltek az előjelei.

Amennyiben a német gazdaság versenyképessége hosszabb távon alacsony marad, az tartósan alacsony szinten tarthatja a magyar ipar termelését is. Hosszú időt vett igénybe, hogy a most szenvedő német-magyar gazdasági kapcsolatok kiépüljenek, így a magyar kapacitások átállítása más értékláncokba hasonlóan hosszú folyamat lenne. A magyar gazdaságpolitika a gazdasági semlegesség stratégiájával segíteni tudja ezt a folyamatot, illetve olyan kínálat oldali intézkedéseket vezet be a Demján Sándor Program keretében, amelyek mozgósítani tudják a magyar gazdaság legnagyobb tartalékát, a hazai kkv-szektor termelékenységi lemaradását.