Országkockázat

Az országkockázat megjelöli a külgazdasági kapcsolatokban, így például az exportban vagy a hitelintézetek pénzügyi tevékenységében lévő speciális kockázati tényezőket, amelyek sohasem egy konkrét hitelfelvevőhöz, hanem az adott ország politikai-gazdasági helyzetéhez kapcsolódnak. 

Ezek a kockázatok a külföldi szerződő felekkel szembeni követelések behajtásában, a tőkebefektetések elvesztésében, illetve az elvárt nyereség esetleges elmaradásában jelentkeznek. 

Az országkockázat megjelenési formája az egyes szerződésekben az úgynevezett országkockázati felár. Az országkockázat lehet eredeti (ebben az esetben az állam a közvetlen hiteladós) és származékos (derivált) – ez utóbbi esetben az állam területén lévő jogalanyok hiteladósságáról beszélünk. A kettő közötti különbség lényeges, ugyanis e két fogalom között negatív korreláció áll fenn. 

Az országkockázati elemzés egy meghatározott államon belüli pénzberuházás kockázatának elemzése, amelynek része az ország besorolása. Ezt a tevékenységet nemzetközi rating-ügynökségek (mint például a Fitch Ratings, a Moody’s vagy a Standard & Poor’s, nemzetközi hitelintézetek vagy exporthitel-biztosítók végzik. Ilyen elemzéseket az EXIM is készít: jelenleg 174 ország esetében állapít meg országkockázati besorolást – több száz kvalitatív és kvantitatív gazdasági mutató alapján, amelyek lefedik a politikai, biztonsági, üzleti környezeti, gazdasági, kereskedelmi, finanszírozási és fizetési kockázatokat. Az EXIM kockázati besorolása 1-től 7-ig terjed, ahol a skálán szereplő 1-essel a legalacsonyabb kockázattal rendelkező országok rendelkeznek.