1.

A nemzeti exporthitel-programok felügyeletét ellátó tagállami intézmények előjogainak sérelme nélkül az átláthatóság uniós szintű növelése érdekében minden tagállam éves tevékenységi jelentést nyújt be a Bizottságnak. A tagállamok a nemzeti jogszabályi keretükkel összhangban jelentést tesznek az eszközökről és forrásokról, a kifizetett kárigényekről és megtérülésekről, az új kötelezettségvállalásokról, a kitettségekről és a felszámított kockázati díjakról. Amennyiben függő kötelezettségek merülhetnek fel a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek nyomán, akkor ezeket a tevékenységeket az éves tevékenységi jelentés részeként jelenteni kell.

2.

Az éves tevékenységi jelentésben a tagállamok részletezik, hogy exporthitel-ügynökségeik a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységeik során mennyiben veszik figyelembe azokat a környezeti kockázatokat, melyek egyéb kapcsolódó kockázatokat is rejthetnek.

3.

A Bizottság ezen információ alapján éves felülvizsgálatot végez az Európai Parlament számára, beleértve az exporthitel-ügynökségek uniós célkitűzéseknek és kötelezettségeknek való megfeleléséről szóló értékelést.

4.

A Bizottság hatáskörének megfelelően éves jelentést készít az Európai Parlament számára a lefolytatott tárgyalásokról, amelyekre nézve a Bizottságnak tárgyalási felhatalmazása van a nemzetközi együttműködés különböző fórumain a hivatalosan támogatott exporthitelek területén globális szabványok létrehozására.

Az e rendelet hatálya alá tartozó első jelentéstételi időszak a 2011. évre vonatkozik.

I. FEJEZET:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

II. FEJEZET:

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

III. FEJEZET:

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

IV. FEJEZET:

1. SZAKASZ:

40.

41.

42.

43.

2. SZAKASZ:

44.

45.

3. SZAKASZ:

46.

47.

4. SZAKASZ:

48.

49.

50.

5. SZAKASZ:

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

6. SZAKASZ:

61.

62.

63.

7. SZAKASZ:

64.

65.

66.

I. MELLÉKLET:

II. MELLÉKLET:

III. MELLÉKLET:

IV. MELLÉKLET:

V. MELLÉKLET:

VI. MELLÉKLET:

VII. MELLÉKLET:

VIII. MELLÉKLET:

IX. MELLÉKLET:

X. MELLÉKLET:

XI. MELLÉKLET:

a)

A hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) fő célja, hogy megfelelő keretet biztosítson a hivatalosan támogatott exporthitelek szabályos használatához.

b)

A megállapodás, az 5. cikkének a) pontjában meghatározottaknak megfelelően, egyenlő feltételeket kíván kialakítani a hivatalos támogatásokra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy az exportált áruk és szolgáltatások minőségén és árán alapuló versenyt ösztönözze, a hivatalos támogatások pénzügyi feltételei között fennálló verseny helyett.

a)

A résztvevők vállalják, hogy az 5. cikk a) pontjában meghatározott hivatalos támogatással összefüggő értesítésekkel kapcsolatos információkat megosztják a megállapodásban nem részt vevő országokkal.

b)

A megállapodás résztvevője versenyhelyzet esetén, viszonossági alapon, a megállapodásban nem részt vevő ország információkérésére a hivatalos támogatásai pénzügyi feltételeire vonatkozóan ugyanúgy válaszol, mint ahogy egy résztvevő kérésére válaszolna.

a)

A hivatalos támogatás többféle formában nyújtható:

b)

A megállapodást alkalmazni kell a kötött segélyre; a IV. fejezetben ismertetett eljárások a kereskedelmi vonatkozású, szabad felhasználású segélyre is kiterjednek.

c)

A megállapodás nem vonatkozik a katonai berendezések és a mezőgazdasági árucikkek exportjára.

d)

Nem adható hivatalos támogatás, ha egyértelműen bizonyítható, hogy a szerződést elsősorban a kedvezőbb törlesztési idő elérése céljából olyan országban lévő vevővel kötötték meg, amely nem az áruk végleges rendeltetési helye.

a)

Az alábbi ágazati megállapodások a megállapodás részét képezik:

b)

Egy ágazati megállapodásban részes fél alkalmazhatja annak rendelkezéseit az adott ágazati megállapodás hatálya alá tartozó áruk és/vagy szolgáltatások exportjához nyújtott hivatalos támogatásra. Amennyiben egy ágazati megállapodás nem tartalmaz a megállapodásnak megfelelő rendelkezést, az ágazati megállapodásban részes félnek a megállapodás rendelkezését kell alkalmaznia.

a)

A felek alkalmazhatják a X. mellékletben meghatározott feltételeket az áruk és/vagy szolgáltatások exportjára azon ügyletek esetében, amelyek megfelelnek a X. melléklet 1. függelékében meghatározott követelményeknek.

b)

Az a) pont nem alkalmazható a polgári légi járművekre vonatkozó ágazati megállapodás hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások exportjára.

a)

A felek a hivatalos támogatás tárgyát képező áruk és szolgáltatások vásárlói számára előírják, hogy az export szerződés szerinti értékének minimum 15 %-át fizessék ki legkésőbb a hitel folyósításának a XI. sz. mellékletben meghatározott kezdőnapjáig. Az előleg kiszámításakor az export szerződés szerinti értéke arányosan csökkenthető, ha az ügylet harmadik országból származó, hivatalosan nem támogatott árukat és szolgáltatásokat is magában foglal. A kockázati díj 100 %-ának finanszírozása/biztosítása megengedhető. A kockázati díj belefoglalható vagy nem foglalható bele az export szerződés szerinti értékébe. A hitel folyósításának kezdőnapját követően fizetett biztosítéki összegek ebben az esetben nem tekintendők előlegnek.

b)

Az előlegfizetéshez nyújtott hivatalos támogatás kizárólag biztosítás vagy garancia formájában történhet a szokásos folyósítás előtti kockázatok kizárása végett.

c)

A felek a b) és d) pontban foglaltak kivételével nem nyújthatnak az export szerződés szerinti értékének – ideértve a harmadik országból történő szállítást, de nem számítva a helyi költségeket – 85 százalékát meghaladó hivatalos támogatást.

d)

A felek hivatalos támogatást nyújthatnak a helyi költségekhez, feltéve, hogy:

a)

Az I. kategóriába azok az országok tartoznak, amelyek szerepelnek a Világbank besorolási jegyzékében (2). Az összes többi ország a II. kategóriába tartozik. A Világbank besorolási szintjét évente újraszámítják. Egy ország csak akkor kerülhet egy másik kategóriába, miután két egymást követő évben ugyanabba a világbanki kategóriába sorolták.

b)

Az országok besorolásánál az alábbi gyakorlati kritériumok és eljárások alkalmazandók:

a)

Az I. kategóriába tartozó országok esetében a maximális törlesztési idő öt év, azzal a lehetőséggel, hogy a felek nyolc és fél évben is megállapodhatnak, ha betartják a 45. cikkben meghatározott előzetes bejelentési eljárásokat.

b)

A II. kategóriába tartozó országok esetében a maximális törlesztési idő 10 év.

c)

Több rendeltetési országot magában foglaló szerződés esetében – a megfelelő törlesztési időkkel kapcsolatos megállapodás elérése érdekében – a feleknek az 55–60. cikkekben foglalt eljárásokkal összhangban közös álláspontra kell törekedniük.

a)

Nem atomenergiával működő erőművek esetében a maximális törlesztési idő 12 év. Ha az egyik fél a 12. cikkben előírtnál hosszabb törlesztési időt kíván támogatni, a fél köteles ezt a 45. cikkben foglalt eljárással összhangban előzetesen bejelenteni.

b)

Nem atomenergiával működő erőműnek tekintendők azok a komplett erőművek vagy erőmű-részek, amelyeket nem atomenergiával működtetnek; ide tartoznak mindazok a részegységek, berendezések, anyagok és szolgáltatások (a személyzet kiképzésével együtt), amelyekre közvetlenül van szükség az említett nem atomenergiával működő erőművek építéséhez és üzembe helyezéséhez. Nem tartoznak ide azok a tételek, amelyekért általában a vevő a felelős, például a területfejlesztéssel, az utakkal, a felvonulási épületekkel, az erősáramú vezetékekkel, a transzformátor-állomásokkal és a vízellátással kapcsolatos költségek, valamint a hivatalos engedélyezési eljárásokkal (például helyszíni engedélyekkel, üzemanyagtöltési engedélyekkel) összefüggő, a vevő országában felmerülő költségek, az alábbiak kivételével:

a)

Az exporthitelek tőkerészét egyenlő részletekben kell törleszteni.

b)

A tőkerész és a kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első tőkerész- és kamattörlesztést legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Lízingügyletek támogatására nyújtott exporthitelek esetén a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazott egyenlő visszafizetés alkalmazható az a) pontban meghatározott egyenlő összegű tőkerészlet-törlesztés helyett.

d)

Kivételesen és különösen indokolt esetben exporthitel nyújtható a fenti a)–c) pontban foglaltaktól eltérő feltételekkel is. Ilyen támogatás nyújtását az magyarázza, ha egyenlőtlenség áll fenn a kötelezett rendelkezésére álló pénzeszközök esedékessége és a kölcsöntőke félévente történő visszafizetését tartalmazó modell szerinti adósságszolgálati konstrukció között, és e támogatásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

e)

A hiteltörlesztés kezdő időpontját követően esedékes kamatot nem tőkésítik.

a)

A kamat nem tartalmazza:

b)

Ha a hivatalos támogatást közvetlen hitelekkel/finanszírozással vagy refinanszírozással nyújtják, akkor a kockázati díj vagy hozzáadható a névleges kamatlábhoz, vagy külön díjként fizethető; mindkét összetevőt elkülönítetten meg kell határozni a felek számára.

a)

A fix kamatozású hitelekhez hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek a megfelelő CIRR-kamatlábakat alkalmazzák minimális kamatlábként. A CIRR-kamatlábak meghatározása az alábbi elvek szerint történik:

b)

A hivatalos finanszírozási támogatás nyújtása nem jelenti a nemfizetési kockázatra a 23. cikk rendelkezései szerint felszámítandó megfelelő hitelkockázati díj ellentételezését, vagy részleges vagy teljes kiegyenlítését.

a)

A CIRR-kamatlábat létrehozni kívánó egyes feleknek először az alábbi két alapkamatláb-rendszer közül kell kiválasztaniuk az egyiket saját nemzeti valutájukhoz:

Az alapkamatláb-rendszertől való eltéréseket a feleknek egyeztetniük kell.

b)

A felek egyéb megállapodása hiányában a CIRR-kamatlábakat az egyes felek által alkalmazott alapkamatláb felett 100 bázisponton rögzített felárral kell meghatározni.

c)

A többi félnek egy bizonyos valutára meghatározott CIRR-kamatlábat kell alkalmaznia, amennyiben úgy döntenek, hogy ebben a valutában történik a finanszírozás.

d)

Hat hónappal korábban történő előzetes bejelentést követően, a felek egyetértésével a felek megváltoztathatják alapkamat-rendszerüket.

e)

A megállapodásban részes vagy nem részes országok kérhetik, hogy a CIRR-kamatlábat a megállapodásban nem részes egyik ország valutájára állapítsák meg. Az érdekelt nem részes országgal folytatott konzultáció során az egyik részes vagy nem részes ország nevében a titkárság javaslatot tehet a CIRR-kamatlábnak ebben a valutában történő kialakítására a közös álláspontra vonatkozó eljárásoknak az 55–60. cikkel összhangban történő igénybevételével.

a)

Ha a hivatalos finanszírozási támogatást változó kamatozású kölcsönökhöz nyújtják, a bankok és más finanszírozó intézetek nem kínálhatnak lehetőséget arra, hogy a kölcsön időtartama alatt a CIRR-kamatláb (az eredeti szerződés időpontjában) vagy a rövid lejáratú piaci kamatláb közül az alacsonyabb legyen választható.

b)

A kölcsönnek vagy bármekkora hányadának önkéntes előtörlesztése esetén a kölcsönfelvevőnek meg kell térítenie a hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó állami intézménynek az előtörlesztés következtében felmerülő összes költségét és veszteségét, beleértve az állami intézménynek az előtörlesztés által megszakított fix készpénzbevételének pótlásával kapcsolatban felmerült költségét.

a)

Az MPR meghatározása az alábbi tényezők alapján történik:

b)

Az MPR-eket a hitel tőkeértékének százalékarányában úgy kell kifejezni, mintha a kockázatidíj-tételt az első hitellehívás időpontjában teljes egészében beszedték volna. Az MPR-ek kiszámításánál alkalmazott matematikai képlet magyarázata az VI. mellékletben található.

c)

A 25. cikk szerint a 0. kategóriába sorolt országok esetében nem állapítottak meg MPR-t, viszont a felek nem alkalmazhatnak az elérhető magánpiaci áraknál alacsonyabb kockázatidíj-tételeket.

d)

A 7. kategóriába tartozó „legnagyobb kockázatú” országok esetében elvileg az adott kategóriára megállapított MPR-eket meghaladó kockázatidíj-tételeket kell alkalmazni; e kockázatidíj-tételeket a hivatalos támogatást nyújtó fél határozza meg.

e)

Az MPR egy adott ügyletnél történő kiszámításakor a vevő országának besorolásával megegyező országkockázati besorolást kell alkalmazni, kivéve, ha:

f)

A 24. cikk e) pontjának első és második francia bekezdésében ismertetett helyzetek szerinti országkockázat-besorolás alkalmazásával kapcsolatos követelmények és feltételek a VII. mellékletben találhatók.

g)

Ha a hivatalos támogatás szigorúan a 25. cikk a) pontjában meghatározott országkockázatra korlátozódik, azaz a vevő/hitelfelvevő kockázatának fedezete teljesen kizárt, az MPR 10 százalékkal csökken; erre a VI. mellékletben található, az MPR kiszámításánál alkalmazott matematikai képlet vonatkozik.

h)

Az MPR kiszámításánál alkalmazott egyezményes kockázatviselési idő a folyósítási időszak fele, kiegészítve a teljes törlesztési időszakkal, szokásos exporthitel- törlesztési konstrukciót feltételezve, vagyis azt, hogy a kölcsöntőke visszafizetése egyenlő, féléves részletekben történik a felhalmozott kamatokkal együtt a hiteltörlesztés kezdő időpontját hat hónappal követően. A nem szabványos törlesztési konstrukció szerinti exporthitelek esetében az egyenértékű törlesztési időszak (egyenlő, féléves részletekben kifejezve) a következő képlet alkalmazásával számítható ki: törlesztési időszak = (a törlesztési időszak súlyozott átlagidőtartama –0,25)/0,5.

i)

Ha a fél a fenti e) pont első francia bekezdésében említett esetben olyan MPR-t alkalmaz, amely a vevő országában alkalmazható MPR-nél alacsonyabb minimális kockázatidíj-tételt eredményez, köteles ezt a 44. cikk a) pontja alapján előzetesen bejelenteni. A 24. cikk e) pontjának második francia bekezdésében vagy a 24. cikk g) pontjában említett esetben az MPR-t alkalmazó résztvevő köteles ezt a 45. cikk a) pontjának megfelelően előzetesen bejelenteni.

a)

Az ország hitelkockázatának öt eleme a következő:

b)

Az országok nyolc országkockázati kategóriába sorolhatók (0–7). Az 1–7. kategóriákra vonatkozóan MPR-ek kerültek megállapításra, a 0. kategóriára vonatkozóan azonban nem, mivel az ezen kategóriába tartozó országok esetében az országkockázati szintet elhanyagolhatónak tekintik.

c)

A Világbank által, az egy főre jutó GNI alapján, évente meghatározott magas jövedelmű OECD-országokat a 0. kategóriába sorolják.

d)

A magas jövedelmű OECD-országok (3) közé nem tartozó összes egyéb ország besorolása az országkockázati besorolási módszerrel történik, amely az alábbiakból tevődik össze:

e)

Az országkockázati besorolást folyamatosan ellenőrizni kell, és legalább évente felül kell vizsgálni, az országkockázati besorolási módszerből eredő változásokat a titkárság köteles haladéktalanul közzétenni. Ha egy országot alacsonyabb vagy magasabb országkockázati kategóriába sorolnak át, a felek – az átsorolás titkárság által történő közlését követően legkésőbb öt munkanapon belül – az új országkockázati kategóriával kapcsolatos MPR-ek értékén vagy értéke felett kockázatidíj-tételt számítanak fel.

f)

Az alkalmazható országkockázati besorolásokat a titkárság teszi közzé.

a)

Az exporthitel-termék minősége attól függ, hogy az adott termék biztosítás, garancia vagy közvetlen hitel/finanszírozás-e, biztosítási termékek esetében pedig attól, hogy a követelésre adott fizetési haladék ideje alatt (vagyis a vevő/hitelfelvevő által teljesítendő törlesztési idő és azon időpont közötti időszak alatt, amikor a biztosító köteles az exportőrt/pénzintézetet kártalanítani) a kamatfedezetet pótdíj nélkül nyújtják-e.

b)

A felek által kínált összes meglévő exporthitel-terméket az alábbi három termékkategória egyikébe kell besorolni:

a)

egyes hitelkockázati elemeknek a hivatalos exporthitel-fedezetből történő kizárása tekintetében:

b)

Az alábbi országkockázat-csökkentési módszerek tekintetében az alkalmazható MPR-eket, valamint a MEF alkalmazhatóságának követelményeit és feltételeit a VIII. melléklet tartalmazza:

c)

A 28. cikk b) pontjában említettek közül több országkockázat-csökkentési módszer alkalmazása nem gyakorol közvetlenül halmozódó hatást az alkalmazható MEF-tényezőre. Az országkockázat-csökkentési módszerek kombinációját tükröző, megfelelő MEF-tényező kiválasztásakor figyelembe kell venni a kettő vagy annál több módszernek ugyanarra az országhitel-kockázatra gyakorolt lehetséges átfedő hatását. Átfedés esetén általában csak a legjobb minőségű biztosítékot kell figyelembe venni a megfelelő, alkalmazandó MEF meghatározásakor.

d)

A 28. cikk a)–c) pontjában említett esetekben az MPR-t alkalmazó résztvevő köteles ezt a 44. cikk a) pontjának megfelelően előzetesen bejelenteni.

e)

A 28. cikk b) pontjában szereplő országkockázat-csökkentési módszerek jegyzéke nem végleges; a 66. cikkel összhangban a felek figyelemmel kísérik és megvizsgálják a fenti technikák használatával kapcsolatos tapasztalatokat, többek között a VIII. mellékletben említett alkalmazandó követelményeket, feltételeket, körülményeket és MEF-eket.

a)

Az MPR-ek megfelelőségének értékeléséhez és szükség esetén a felfelé vagy lefelé történő kiigazításokhoz három kockázatidíj-visszacsatolási eszközt (Premium Feedback Tool – a továbbiakban: a PFT) kell párhuzamosan alkalmazni az MPR ellenőrzése és korrekciója céljából.

b)

A pénzforgalomi PFT és az átmenő tételek PFT-je olyan számviteli megközelítések, amelyek az MPR-ek érvényességét az országkockázati kategória és a kockázatviselési idő alapján értékelik, a részt vevő ország tényleges eredményeinek megfelelően, az MPR alkalmazása alá tartozó exporthitelek politikai és országkockázatával összefüggésben.

c)

A harmadik PFT a négy magánpiaci jelzőszámból (4) tevődik össze, amelyek a politikai és országkockázat piaci árazásáról szolgáltatnak információkat.

a)

A felek megállapodtak abban, hogy kiegészítő irányelveket alkalmaznak az exporthitelekre és a kötött segélyekre. Az exporthitelre vonatkozó irányelveknek a szabad piaci verseny működési elvein kell alapulniuk. A kötött segélyre vonatkozó irányelveknek biztosítaniuk kell, hogy azon országok, ágazatok vagy projektek is megkapják a szükséges külső forrásokat, amelyek csak kis mértékben jutnak hozzá vagy semmilyen mértékben nem jutnak hozzá a piaci finanszírozáshoz. A kötött segélyre vonatkozó irányelveknek biztosítaniuk kell az értékarányos megtérülést, a minimumra kell csökkenteniük a kereskedelmi torzulást, és hozzá kell járulniuk e forrásoknak a fejlődés szempontjából történő hatékony felhasználásához.

b)

A megállapodás kötött segélyre vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki a multilaterális vagy regionális intézmények segélyprogramjaira.

c)

Ezen elvek nem ítélik eleve el a Fejlesztéstámogatási Bizottságnak (a továbbiakban: a DAC) a kötött segély és a szabad felhasználású segély minőségéről alkotott nézeteit.

d)

A felek további információkat kérhetnek a segélyek bármely formájának kötött státusával kapcsolatban. Ha bizonytalanság merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos finanszírozási gyakorlat a kötött segélyekre vonatkozó, a XI. mellékletben található meghatározás alá tartozik-e, az adományozó országnak bizonyítékot kell szolgáltatnia az azzal kapcsolatos állítások alátámasztására, hogy a segély a XI. mellékletben található meghatározásnak megfelelően ténylegesen „szabad felhasználású segély”.

a)

a hivatalos fejlesztéstámogatás (Official Development Assistance – a továbbiakban: az ODA) keretébe tartozó kölcsönök, amelyek meghatározása „A DAC irányelvei a kapcsolt finanszírozás, valamint a feltételekhez kötött és a részben szabad felhasználású hivatalos fejlesztéstámogatás tekintetében (1987)” c. kiadványban található,

b)

hivatalos fejlesztéstámogatási adományok, amelyek meghatározása „A DAC vezérelvei a kapcsolt finanszírozás, valamint a kötött és a részben szabad felhasználású hivatalos fejlesztéstámogatásra vonatkozóan (1987)” c. kiadványban található,

c)

egyéb hivatalos pénzmozgások (Other Official Flows), amelyek magukban foglalják az adományokat és a kölcsönöket, de nem tartalmazzák az e megállapodással összhangban lévő, hivatalosan támogatott exporthiteleket, vagy

d)

bármilyen de iure vagy de facto, az adományozó, a kölcsönnyújtó vagy a hitelfelvevő ellenőrzése alatt álló társítás, pl. vegyítés, amely az előző finanszírozási összetevőkből legalább két összetevőt és/vagy az alábbi finanszírozási összetevőket foglalja magában:

a)

A kapcsolt finanszírozás különböző formákban történhet, ideértve a vegyes hiteleket, a vegyes finanszírozást, a közös finanszírozást, a párhuzamos finanszírozást vagy az egységes integrált ügyleteket. Ezek mindegyike az alábbi fő tulajdonságokkal jellemezhető:

b)

A társítást vagy a „tényleges” kapcsolódást olyan tényezők határozzák meg, mint:

c)

Az alábbi eljárások nem akadályozzák meg azt, hogy egy társítást vagy „tényleges” kapcsolatot ekként határozzanak meg:

a)

Nem részesíthető kötött segélyben azok az országok, amelyek az egy főre jutó GNI alapján nem jogosultak a Világbank 17 éves kölcsöneire. A Világbank évente felülvizsgálja a fenti kategória küszöbértékét (5). Egy ország csak akkor kerülhet át egy másik kategóriába, ha a világbanki besorolása két egymást követő évben változatlan volt.

b)

Az országok besorolásánál az alábbi gyakorlati követelmények és eljárások alkalmazandók:

a)

Kötött segély nem nyújtható azokhoz az állami vagy magánprojektekhez, amelyeknek normál körülmények között kereskedelmi szempontból életképesek lennének a piaci feltételekkel vagy a megállapodás feltételeivel történő finanszírozás esetén.

b)

A segélyre való jogosultság kulcstesztjei a következők:

c)

A fenti b) alpontban szereplő kulcstesztek annak leírására szolgálnak, hogyan kell értékelni egy projektet annak meghatározása céljából, hogy a projektet ilyen segéllyel, illetve a piaci feltételek vagy a megállapodás feltételei szerinti exporthitelekkel kell-e finanszírozni. A 48–50. cikkben ismertetett konzultációs folyamatban az idő múlásával várhatóan olyan tapasztalatok halmozódnak fel, amelyek mind az exporthitel-intézmények, mind a segélyintézmények vonatozásában precízebben határozzák meg az előzetes útmutatót a projektek kétféle kategóriája közötti kapcsolat tekintetében.

a)

műszaki segítségnyújtás: olyan kötött segély, ahol a hivatalos fejlesztési segély-összetevő kizárólag műszaki együttműködésből áll, és amely az ügylet teljes értékének három százalékánál vagy egymillió különleges lehívási jognál (SDR) kevesebb, attól függően, hogy melyik érték alacsonyabb; és

b)

kis projektek: egymillió SDR-nél kisebb beruházási projektek, amelyeket teljes egészében fejlesztéstámogatási adománnyal finanszíroznak.

a)

A 33. és a 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azon kötött segélyre, amelynél a kedvezményezettségi szint legalább 80 százalék, a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képező kötött segély kivételével.

b)

A 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a kétmillió SDR-nél kisebb értékű, kötött segélyre, a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képező kötött segély kivételével.

c)

A 33. és a 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak az ENSZ által meghatározott, a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott, kötött segélyre.

d)

A 33. és a 34. cikk ellenére a felek – kivételesen – az alábbi eszközök egyikével is nyújthatnak támogatást:

a)

egy kölcsön kedvezményezettségi szintjének egy adott valutában történő kiszámításához alkalmazott leszámítolási kamatláb, vagyis a differenciált diszkontráta (Differentiated Discount Rate – DDR) minden évben január 15-én megváltozik, kiszámítása pedig a következőképpen történik:

b)

A kedvezményezettségi szint kiszámításának bázisidőpontja a hitel XI. mellékletben meghatározott kezdőnapja.

c)

Egy kapcsolt finanszírozási csomag teljes kedvezményezettségi szintjének kiszámítása szempontjából az alábbi hitelek, pénzeszközök és kifizetések kedvezményezettségi szintjét nullának tekintjük:

A hiteltörlesztés kezdő időpontján vagy az azelőtt kifizetett, de előlegnek nem minősülő összegeket figyelembe kell venni a kedvezményezettségi szint kiszámításakor.

d)

A leszámítolási kamatláb egyeztetés esetén: a segély egyeztetésekor az egyforma egyeztetés olyan azonos kedvezményezettségi szinttel történő egyeztetést jelent, amelyet az egyeztetés időpontjában érvényben lévő leszámítolási kamatlábbal számítanak ki újra.

e)

A helyi költségeket és a harmadik országbeli beszerzéseket csak akkor kell figyelembe venni a kedvezményezettségi szint kiszámításakor, ha azokat az adományozó ország finanszírozza.

f)

Egy csomag teljes kedvezményezettségi szintjének meghatározása úgy történik, hogy a csomag egyes összetevőinek névértékét megszorozzuk az egyes összetevők adott kedvezményezettségi szintjével, az eredményeket összeadjuk, és ezt az összeget elosztjuk a összetevők összesített névértékével.

g)

Egy adott segélykölcsön leszámítolási kamatlába a bejelentés időpontjában érvényben lévő kamatláb. Azonnali bejelentés esetében azonban a leszámítolási kamatláb megegyezik a segélykölcsön feltételei rögzítésének időpontjában érvényben lévő kamatlábbal. A leszámítolási kamatlábnak a kölcsön futamideje alatt történő változása nem változtatja meg a kedvezményezettségi szintet.

h)

Ha a szerződés megkötése előtt változik a valutanem, a bejelentést is módosítani kell. A kedvezményezettségi szint kiszámításánál alkalmazott leszámítolási kamatláb megegyezik a módosítás időpontjában alkalmazható kamatlábbal. Nincs szükség módosításra, ha az alternatív valutanem és a kedvezményezettségi szint kiszámításához szükséges összes információ szerepel az eredeti bejelentésben.

i)

A g) alpont ellenére a segélyezési hitelkeret alapján kezdeményezett egyedi ügyletek kedvezményezettségi szintjének a kiszámításánál alkalmazott leszámítolási kamatláb megegyezik a hitelkeretnél eredetileg bejelentett kamatlábbal.

a)

A felek nem rögzítik két évnél hosszabb időre a kötött segély feltételeit, függetlenül attól, hogy az egyedi ügyletek finanszírozásához vagy segélyezési jegyzőkönyvhöz, segélyezési hitelkerethez vagy hasonló megállapodáshoz kapcsolódik-e. Segélyezési jegyzőkönyv, segélyezési hitelkeret vagy hasonló megállapodás esetében az érvényességi időszak a 47. cikkel összhangban bejelentendő aláírás napján kezdődik; a hitelkeret növelését új ügyletként kell bejelenteni, arra utaló megjegyzéssel, hogy keretnövelésről van szó, és hogy megújítására a hitelkeret-növelés bejelentésének időpontjában engedélyezett feltételekkel került sor. Egyedi ügyletek esetében – ideértve a segélyezési jegyzőkönyv, a segélyezési hitelkeret vagy hasonló megállapodás keretében bejelentett ügyleteket is – az érvényességi időszak a kötelezettségvállalás 46. vagy – adott esetben – 47. cikkel összhangban történő bejelentésének napján kezdődik.

b)

Ha egy ország első alkalommal vált jogosulatlanná a 17 éves világbanki kölcsönökre, a meglévő és az új, bejelentett, kötött segélyezési jegyzőkönyvek és hitelkeretek érvényességi idejét a 33. cikk b) pontjában foglalt eljárásokkal összhangban végzett potenciális átsorolás időpontjától számított egy évre kell korlátozni.

c)

Az ilyen jegyzőkönyvek és hitelkeretek megújítása a megállapodás 33. és a 34. cikkének rendelkezéseivel összhangban csak:

Ilyen körülmények között a meglévő feltételek a 37. cikkben meghatározott leszámítolási kamatláb változása ellenére fenntarthatóak.

a)

Amint valamely fél átveszi a 44–47. cikkben foglalt eljárásokkal összhangban bejelentett hivatalos támogatást, tájékoztatja erről az összes többi felet, feltüntetve a bejelentés hivatkozási számát a megfelelő hitelezői tájékoztatási rendszerben (Creditor Reporting System – a továbbiakban: a CRS) rendszeresített 1C. űrlapon.

b)

Az 52–54. cikkel összhangban végzett információcsere során a fél tájékoztatja a többi felet a konkrét ügylet támogatásához általa előirányzott hitelfeltételekről, és hasonló információkat kérhet a többi féltől.

a)

A megállapodásban részt vevő vagy nem részt vevő ország által felajánlott pénzügyi feltételek 18. és 39. cikk szerinti egyeztetése előtt a fél minden ésszerű erőfeszítést megtesz – az 54. cikkben ismertetett személyes konzultációk szükség szerinti igénybevételét is beleértve – annak igazolására, hogy e feltételek hivatalos támogatásban részesülnek, és megfelelnek az alábbi feltételeknek:

b)

A 44. és a 45. cikkel összhangban közölt pénzügyi feltételekkel azonos pénzügyi feltételeket felajánlani szándékozó fél ezt akkor teheti meg, ha a bejelentésben meghatározott várakozási idő letelt. A fél köteles e szándékát mielőbb bejelenteni.

a)

Az a fél, aki megalapozottan véli azt, hogy a másik fél (a kezdeményező fél) által ajánlott pénzügyi feltételek előnyösebbek a megállapodásban előirányzott feltételeknél, köteles erről a titkárságot tájékoztatni; a titkárság haladéktalanul rendelkezésre bocsátja ezt az információt.

b)

A kezdeményező fél a titkárság tájékoztatásának kiadását követő két munkanapon belül köteles az ajánlatában szereplő pénzügyi feltételeket tisztázni.

c)

A kezdeményező fél által történt tisztázást követően bármelyik fél kérheti, hogy a titkárság öt munkanapon belül szervezzen különleges konzultációs értekezletet a felek számára a kérdés megvitatása céljából.

d)

A felek különleges konzultációs értekezlete eredményének megszületéséig a hivatalos támogatás folytán előnyös pénzügyi feltételek nem lépnek érvénybe.

a)

A fél bármilyen kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább tíz naptári nappal értesíti az összes többi felet, ha az alkalmazott MPR-t a 24. cikk e) pontja első francia bekezdésének vagy a 28. cikknek megfelelően határozták meg, összhangban a megállapodás V. mellékletével. Ha ezen időszak alatt bármely másik fél tárgyalást kér, a kezdeményező félnek további tíz naptári napig kell várakoznia. Ha a kockázatcsökkentés/kockázatkizárás után az alkalmazható MPR legfeljebb azon MPR 75 százalékának felel meg, amely a vevő országa országkockázati besorolásának alkalmazásából keletkezne kockázatcsökkentés vagy kockázatkizárás nélkül, a bejelentést tevő fél a kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább 20 naptári nappal köteles az összes többi felet értesíteni.

b)

A tárgyalást követően a fél az összes többi felet tájékoztatja végleges döntéséről, hogy a 66. cikkel összhangban elősegítse a szerzett tapasztalatok áttekintését. A felek nyilvántartást vezetnek a fenti a) ponttal összhangban bejelentett kockázatidíj-tételekkel kapcsolatos tapasztalataikról.

a)

A fél köteles bármilyen kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább 10 naptári nappal az összes többi felet értesíteni, összhangban a megállapodás V. mellékletével, ha:

b)

Ha a kezdeményező fél mérsékeli vagy visszavonja az ilyen ügylet támogatására irányuló szándékát, köteles erről az összes többi felet haladéktalanul tájékoztatni.

a)

A fél akkor köteles előzetes bejelentést tenni, ha az alábbiakhoz szándékozik hivatalos támogatást nyújtani:

b)

Az előzetes bejelentést az ajánlat benyújtásának határideje vagy a kötelezettségvállalás időpontja előtt legkésőbb 30 munkanappal kell megtenni, attól függően, hogy melyik időpont következik be előbb.

c)

Ha a kezdeményező fél mérsékeli vagy visszavonja a közölt feltételek támogatására irányuló szándékát, köteles erről az összes többi felet haladéktalanul tájékoztatni.

d)

Az e cikkben foglalt rendelkezés arra a kötött segélyre is érvényes, amely a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képezi.

a)

A fél köteles azonnal, vagyis a kötelezettségvállalástól számított két munkanapon belül értesíteni az összes többi felet, ha olyan kötött segélyhez nyújt hivatalos támogatást, amelynek értéke:

b)

A fél a segélyezésről szóló jegyzőkönyv, a hitelkeret vagy hasonló megállapodás aláírásakor is köteles az összes többi felet azonnal értesíteni.

c)

Nem kell előzetes bejelentést tenni, ha a fél olyan pénzügyi feltételeket kíván egyeztetni, amelyek az azonnali bejelentés hatálya alá tartoznak.

a)

A kötött segélyre irányuló lehetséges kereskedelmi motiváció tisztázását igénylő fél kérheti a teljes (a IX. mellékletben részletezett) segélyminőség-értékelés átadását.

b)

Ezenkívül a fél – a 49. cikkel összhangban – más felekkel való konzultációkat kérhet. A konzultációk magukban foglalják az 54. cikkben említett személyes konzultációkat is az alábbiak megvitatása céljából:

a)

A konzultációk során a fél többek között az alábbi információkat kérheti:

b)

Legkésőbb a versenytárgyalás zárónapja vagy a kötelezettségvállalás napja előtt legalább tíz munkanappal – attól függően, hogy melyik következik be előbb – be kell fejezni a konzultációt, és a 48. cikkben szereplő mindkét kérdésre vonatkozó megállapításokat a titkárság köteles valamennyi féllel közölni. Ha a konzultációt folytató felek között nem jön létre megállapodás, a titkárság öt munkanapon belül más feleket is felkér álláspontjuk kifejtésére. A titkárság közli ezen álláspontokat a bejelentést tevő féllel, akinek fontolóra kell vennie a továbblépés kérdését, amennyiben úgy tűnik, hogy a segélyezési ajánlatnak nincs komoly támogatottsága.

a)

A komoly támogatottság hiánya ellenére a projektet továbbvinni kívánó adományozó a konzultáció befejezését, vagyis az elnök döntésének elfogadását követő legfeljebb 60 naptári napon belül előzetesen bejelenti szándékát a többi félnek. Az adományozó levelet ír az OECD főtitkárának, amelyben ismerteti a konzultációk eredményeit, és magyarázatot ad arra a fontos, nem kereskedelmi vonatkozású nemzeti érdekre, amely erre a lépésre készteti. A felek várakozása szerint ilyen eljárásra csak ritka, kivételes esetekben kerül sor.

b)

Az adományozó azonnal tájékoztatja a feleket arról, hogy levelet küldött az OECD főtitkárának, amelynek másolatát mellékeli az értesítéshez. Sem az adományozó, sem más fél nem tehet kötött segélyt érintő kötelezettségvállalást az említett bejelentésnek a felek részére történő bejelentést követő tíz munkanapig. Azon projekteknél, amelyek esetében a konzultációs folyamat során megállapították, hogy konkurens kereskedelmi ajánlatokat is benyújtottak, a fent említett tíz munkanapos határidő15 napra meghosszabbodik.

c)

A titkárság figyelemmel kíséri a konzultációk előrehaladását és eredményeit.

a)

Bármelyik fél megkérdezhet egy másik felet arról, mi az álláspontja egy harmadik országgal, egy harmadik országban lévő intézménnyel vagy egy konkrét üzleti módszerrel kapcsolatban.

b)

A hivatalos támogatás iránti kérelmet átvevő fél kérdést intézhet egy másik félhez, megjelölve azokat a legkedvezőbb hitelfeltételeket, amelyeket az érdeklődő fél hajlandó lenne támogatni.

c)

Ha a kérdést több félhez intézik, akkor az érdeklődésnek címjegyzéket kell tartalmaznia.

d)

Az érdeklődések másolatait a titkárság részére kell elküldeni.

a)

Az a fél, akihez a kérdést intézték, köteles hét naptári napon belül válaszolni és a lehető legtöbb információt átadni. A válaszban a lehető legjobban utalni kell a fél által valószínűleg meghozandó döntésre. Szükség esetén a teljes választ is mielőbb meg kell adni. A másolatokat az érdeklődés többi címzettje és a titkárság részére is meg kell küldeni.

b)

Ha egy érdeklődésre adott válasz a későbbiekben bármilyen okból érvénytelenné válik, például azért, mert:

a)

A személyes konzultációk iránti kéréshez a félnek tíz munkanapon belül kell hozzájárulnia.

b)

A személyes konzultációk iránti kérést a megállapodásban részes és nem részes felek rendelkezésére kell bocsátani. A tíz munkanapos határidő letelte után a konzultációkat mielőbb meg kell tartani.

c)

A felek elnöke hangolja össze a titkársággal a szükségessé váló követő intézkedéseket, például a közös álláspontot. A titkárság azonnal rendelkezésre bocsátja a konzultáció eredményét.

a)

A közös álláspontra irányuló javaslatokat csak a titkárság részére kell címezni. A közös álláspontra irányuló javaslatot a titkárság küldi el az összes félnek, kötött segély esetében pedig a DAC összes kapcsolattartó személyének. A közös álláspontot kezdeményező személye nem szerepel az OLIS hirdetőtábláján lévő „közös álláspont nyilvántartás”-ban. A titkárság azonban – kérésre – szóban közölheti egy féllel vagy a DAC tagjával a kezdeményező személyét. A titkárság az ilyen jellegű kérésekről nyilvántartást vezet.

b)

A közös álláspontra irányuló javaslatot dátummal kell ellátni, és az alábbi formában kell elkészíteni:

c)

A 33. cikk b) pontjának 4. alpontjával összhangban benyújtott, közös álláspontra irányuló javaslatot a titkársághoz kell címezni, másolatát pedig a többi félnek meg kell küldeni. A közös álláspontra irányuló javaslatot tevő fél köteles kimerítő magyarázattal szolgálni arra, miért gondolja, hogy egy ország besorolásának különböznie kell a 33. cikk b) pontjában meghatározott eljárástól.

d)

Az egyeztetett közös álláspontokat a titkárság teszi közzé.

a)

A válaszokat 20 naptári napon belül kell megadni, a feleket azonban arra ösztönözzük, hogy a lehető leggyorsabban adjanak választ a közös álláspontra irányuló javaslatokra.

b)

A válasz lehet további információkérés, a közös álláspont elfogadása, elutasítása, a közös álláspont módosítására irányuló javaslat vagy alternatív közös álláspontra irányuló javaslat.

c)

A közös álláspontra irányuló javaslat elfogadottnak tekintendő azon fél részéről, aki bejelenti, hogy nincs álláspontja, mert nem keresték meg őt exportőrök vagy a kedvezményezett országban működő hatóságok a projektre irányuló segéllyel kapcsolatban.

a)

A 20 naptári napos határidő letelte után a titkárság tájékoztatja a feleket a közös álláspontra irányuló javaslat állásáról. Ha a közös álláspontot nem fogadta el valamennyi fél, viszont egyik fél sem utasította azt el, a javaslat további nyolc naptári napnyi időszakra nyitva marad.

b)

E további időszak letelte után az a fél, aki nem utasította el egyértelműen a közös álláspontra irányuló javaslatot, úgy tekintendő, hogy elfogadta azt. Mindazonáltal a közös álláspont elfogadását bármelyik fél – többek között a kezdeményező fél is – egy vagy több fél által történő határozott elfogadástól teheti függővé.

c)

Ha valamelyik fél nem fogadja el a közös álláspont egy vagy több elemét, akkor hallgatólagosan elfogadja a közös álláspont összes többi elemét. Magától értetődően előfordulhat, hogy a részleges elfogadás eredményeképpen a többi fél megváltoztatja a javasolt közös álláspontra vonatkozó véleményét. Valamennyi félnek jogában áll, hogy a közös álláspont alá nem tartozó feltételeket ajánljon, vagy ezeket egyeztesse.

d)

Az el nem fogadott közös álláspont az 55. és az 56. cikkben foglalt eljárások igénybevételével ismételten megvizsgálható. Ebben az esetben a feleket nem kötelezi eredeti döntésük.

a)

A jóváhagyott közös álláspont – hatálybalépésének időpontjától számítva – két évig érvényes, kivéve, ha a titkárságot arról tájékoztatják, hogy a közös álláspont már nem áll senkinek az érdekében, és ezt az összes fél elfogadja. A közös álláspont további két évig marad érvényben, ha valamelyik fél az eredeti lejárati időpont előtt 14 naptári nappal a közös álláspont meghosszabbítását kéri. Az ezt követő hosszabbítások ugyanezen eljárással hagyhatók jóvá. A 33. cikk b) pontjának 4. alpontjával összhangban jóváhagyott közös álláspont addig érvényes, amíg rendelkezésre nem állnak a következő évi világbanki adatok.

b)

A titkárság figyelemmel kíséri a közös álláspontok helyzetét, és erről folyamatosan tájékoztatja a feleket az OLIS-on keresztül „Az érvényes közös álláspontok helyzete” elnevezésű lista frissítésével. Ennek megfelelően a titkárság többek között köteles:

a)

A 20. cikk rendelkezései szerint meghatározott valuták esetében a CIRR-kamatlábakat közvetlen kommunikációs eszközök segítségével legalább havonta megküldik a titkárságnak az összes fél részére történő továbbítás céljából.

b)

Az ezen információkkal kapcsolatos értesítésnek legkésőbb az egyes hónapok vége előtt öt nappal kell megérkeznie. A titkárság ezután haladéktalanul tájékoztatja az összes felet az alkalmazható kamatlábakról, és azokat nyilvánosságra is hozza.

a)

A felek rendszeresen felülvizsgálják a megállapodás működését. A vizsgálat során a felek többek között megvizsgálják a bejelentési eljárásokat, a differenciált leszámítolási kamatláb (DDR) rendszer alkalmazását és működését, a kötött segéllyel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, az egyeztetés kérdéseit, az előzetes kötelezettségvállalásokat és a megállapodásban való szélesebb részvétel lehetőségeit.

b)

A felülvizsgálat a felek tapasztalatain, valamint a feleknek a megállapodás működésének és eredményességének javítására vonatkozó javaslatain alapul. A felek figyelembe veszik a megállapodás célkitűzéseit, valamint az aktuális gazdasági és pénzügyi helyzetet. A felek által a vizsgálathoz előterjeszteni kívánt információkat és javaslatokat legkésőbb a vizsgálat napja előtt 45 naptári nappal kell a titkársághoz eljuttatni.

a)

A felek időszakonként felülvizsgálják a CIRR-kamatláb meghatározására szolgáló rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a közölt kamatlábak az aktuális piaci viszonyokat tükrözzék, és teljesítsék az érvényben lévő kamatlábak megállapításának alapjául szolgáló célokat. A vizsgálatok a kamatlábakhoz hozzáadandó értékkülönbözetre is kiterjednek.

b)

Rendkívüli felülvizsgálatra vonatkozóan bármelyik fél megalapozott kérést nyújthat be a felek elnöke részére abban az esetben, ha az adott fél úgy véli, hogy a CIRR-kamatláb egy vagy több valuta esetében már nem tükrözi az aktuális piaci viszonyokat.

a)

az országkockázat-értékelési modellre vonatkozó módszereket a modell érvényességének vizsgálata céljából, a tapasztalatok figyelembevételével;

b)

a politikai és országkockázattal kapcsolatos minimális kockázatidíj-tételeket a díjak folyamatos kiigazítása céljából annak biztosítása érdekében, hogy ezek a kockázat pontos fokmérői maradjanak, a következő három PFT figyelembevételével: a pénzforgalmi és az átmenő tétel megközelítés, valamint – amennyiben alkalmazható – a magánpiaci jelzőszámok;

c)

az MPR-ek differenciálását, amely az exporthitel-termékek eltérő minőségét és a nyújtott fedezet százalékarányát veszi figyelembe; és

d)

a 28. cikkben meghatározott kockázatcsökkentés és/vagy kockázatkizárás alkalmazásával, valamint a konkrét megengedhető kockázat-csökkentési/kizárási tényezők folyamatos érvényességével és helyességével kapcsolatos tapasztalatokat. A vizsgálat elősegítése érdekében a titkárság rendelkezésre bocsátja az összes bejelentésről szóló jelentéseket.