Urbán Zoltán, Eximbank 

• Hogyan került a bankszakmába?

1990-től dolgozom a bankszektorban. A megelőző években egy német, kórháztechnikai eszközöket forgalmazó cég külkereskedőjeként sok mindent megtanultam a kereskedelmi oldalon. Így bankárként könnyebben értettem meg a kereskedelmi partnerek gondolkodását, finanszírozási igényeik komplexitását egy-egy ügylet kapcsán, hiszen én is ültem az asztal másik oldalán. 1990-ben a cég kivonult Magyarországról. Ahogy említettem ekkor kezdődött a pénzintézeti pályafutásom az ipari szövetkezet bakjánál a Iparbankháznál. A nemzetközi üzletág felépítésére kértek fel, mint osztályvezetőt.

• Mi történt az Iparbankház után?

Maradtam a kaptafánál, „építettem” tovább. Elfogadtam az OTP Bank megbízását a nemzetközi szindikálási terület kialakítására. A legelső ügyletünk egy törökországi tranzakció volt 2 millió dollár értékben, mely tapasztalatai alapján leraktuk a projektfinanszírozás alapjait. Gyorsan bővültünk, növekedtünk, olyan sikeres projekteket valósított meg a mi kis csapatunk, mint például a Ferihegy 2-es terminál felépítéséhez kapcsolódó tranzakció, amit a CIB Bankkal és a Royal Bank of Canadával közösen finanszírozott az OTP, ez már meghaladta a 100 millió dollár ügyletértéket. Az OTP-nél a központi vállalati üzletágat vezettem igazgatóként, mikor megkeresést kaptam a Bayerische Hypothekenbankból. Mint a korábbiakban mindig itt is egy új terület létrehozása lett a feladatom, aminek keretében én lehettem a Magyarországi a strukturált finanszírozás meghonosítója.

• Tudna mondani emlékezetes példákat?

Hozzánk köthető egyebek között az utolsó Ikarusz-export finanszírozás, sőt az utolsó utánit is, amikor már Irisbus néven. Emlékezetes kihívás volt a Medicor brazíliai exportja. A gyár röntgenkészülékeket szállított a brazil hadseregnek, és bizony időbe tellett, mire meggyőztük a partnereket, hogy nem hadi eszközökről van szó, hanem egészségügyi gépekről, mivel Brazíliában a hadsereg működtetett számos egészségügyi intézményt, kórházat is.

• Az életrajza szerint folyamatosan váltogatott a magánszféra és az állami tulajdonban lévő bankok között. Mi vonzotta az állami hitelintézetekben?

Véleményem szerint Magyarországon az állami pénzintézetek szerepvállalása jelentős és meghatározó. A Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) egy közös finanszírozási ügylet során kerültem kapcsolatba. A sikeres tranzakció lezárását követően felkértek, hogy csatlakozzam hozzájuk vezérigazgató-helyettesként. Az ajánlatra két nap után igent mondtam, mert az a véleményem, hogy állami pénzintézetben dolgozni nagy presztízs, kihívás és megtiszteltetés. Az állami pénzintézet az, ahol a szakmai tudás, a prudens kreativitás és az elkötelezettség és a társadalmi küldetés egyaránt rendkívül fontos, hogy valós hozzáadott értéket teremtsünk. Egy állami pénzintézet nem profitorientált, hanem elsődleges feladata, hogy hozzájáruljon a gazdaság versenyképességének fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy szükség van állami pénzintézetekre, amelyek kiegészítő partnerei lehetnek a kereskedelmi bankoknak. Mi nem versenyzünk a partnereinkkel, hanem kiegészítjük egymást a piacon. Ez nem gond, mivel nálunk nem a profit maximalizálása a cél.

• A válság után nem sokkal történt, hogy ismét visszakerült az állami szférába. Hogyan történt ez?

2010-ben habozás nélkül igent mondtam a korábbi főnököm hívó szavára, mivel kihívásnak érzetem, hogy állami pénzintézeti eszközökkel hogyan tudjuk a kereskedelmi bankok befagyott vállalati hitelezését visszatéríteni a válság előtti szintre. 2013-ig dolgoztam az MFB-ben, majd a Garantiqa Hitelgarancia vezérigazgatói posztját töltöttem be. Az intézmény szintén fontos szerepet tölt be a hitelezés segítésébe. Vezetésem alatt korszerűsítettük a termékportfóliót, valamint felgyorsítottuk a garancia kibocsátási folyamatot. 2014 végén kért fel a Külgazdasági és Külügyminiszter a Magyar Export-Import Bank Zrt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. intézménypárosának vezetésére. Ezt tartom szakmai karrierem csúcsának. A hitelezésünkkel nagyon sokat segítünk a gazdaságnak. Az Eximnek jelenleg évente 200 milliárd forint körül van a nemzetgazdaságra gyakorolt pozitív hatása, vagyis ennyivel több az a bevétel, amit az általa finanszírozott programok az államnak adók és járulékok formájában visszahoznak, mint amennyit a hitelek kamattámogatása vagy a biztosítások kárkifizetése elvisz.

• Mennyire versenyeznek egymással az állami hitelprogramok?

Nem versenyeznek, hanem kiegészítik egymást. Más-más céllal kínálja a hiteltermékeket az MNB, az MFB és az Exim. Az MNB-s Növekedési Hitelprogram például önkormányzatokat nem hitelezett, az agráriumban is csak szelektáltan finanszírozott. Az Eximre is igaz volt, hogy refinanszírozott ugyan kereskedelmi bankokat, de elsősorban az exporthitelezésben volt jelen. 2014-ben bővült ki az Exim tevékenysége úgy, hogy megjelent a belföldi hitelezési piacon is. A világ ugyanis változik. Egy belföldi cégnek a versenyt a belföldi piacon már nem csak hazai cégekkel szemben kell megnyerni, de a külföldiekkel szemben is versenyképesnek kell lennie. Egy balassagyarmati vállalkozó ma már nem 50 kilométeres körzetben versenyez a konkurenciával, az internet miatt az egész világgal versenyeznie kell. Ezért a hitelezésünk most már a közvetett exportra is kiterjed, azokra a cégekre, amelyek beszállítói a nagy exportálóknak.

• Milyen a viszonyuk a tulajdonossal?

Külön extra értéknek tartom, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Azáltal, hogy a külpolitika és a külgazdaság menedzselését közös minisztérium viszi, az Eximbank maximális ki tudja teljesíteni azt a küldetését, hogy az export piacokon megjelenő magyar vállalkozások versenyképességét segítse. Azzal, hogy a KKM felügyelete alá tartozom, nyertem több száz olyan kollégát, akik segítenek az akvizíciókban. A diplomaták, nagykövetek az exportőrök és az EXIM kinyújtott karjai, ők hozzák be a potenciális ügyleteket, és segítenek, ha elakadok valamiben. Most például egy erőművet építenek Indonéziában, amelyhez a turbinák egy részét a GE veresegyházi üzemében építik. Ebben a projektben nagyon fontos szerepe volt Magyarország indonéziai nagykövet asszonyának is, de említhetnék más országból is hasonló példákat.

• Bankárként mire a legbüszkébb?

Az emlékplakett-gyűjteményemre. Talán a török erőmű ezek közül a legkedvesebb, hiszen az erőműben egy magyar szabadalom, a Heller-Forgó hűtőtorony épült meg. Ráadásul a projekt sikeres volt és a hitel is visszafizetésre került. Arra is büszke vagyok, hogy azok az Ikarus buszok is ott futnak még Teherán utcáin, amelyek finanszírozásában szerepem volt, és persze büszke vagyok arra a magyar kisvállalkozásra is, amelyik fogazott hajtásláncot exportál a világ 90 országába.

• Mit szeretne még elérni?

Szeretném, ha egyre kisebb lenne az Eximbank, mert ez azt jelenti, hogy a piaci szereplők átvették a helyünket. A következő 2-3 éves periódusban viszont még évi 6-7 százalékos növekedést tervezünk, szemben a korábbi 20-30 százalékossal, de ez már a minőségi növekedés időszaka. Főleg arra koncentrálunk, hogy a kockázatos piacokon megjelenő partnereket segítsük. Nekünk ma 134 országban van limitünk a keleti és déli nyitásnak köszönhetően, és abban, hogy a hazai vállalkozások ezekbe az országokba eljussanak, szükség van a segítségünkre. Jelenleg 34 országba finanszírozunk exportot, én azt szeretném, ha ezt legalább megdupláznánk, több mint 70 országban lennének szolgáltatásaink, és eközben megkétszereznénk a magyar exporthoz kapcsolódó hiteleinket és biztosításainkat is.